Hogy mit rontottunk el?
Nos, azt hogy nem voltak tervek, sem közös út, csak a szerelem. Önzetlen és őszinte..legalábbis annak hittük. Míg nem egy napon arra ébredtünk, hogy valójában teljesen mások vagyunk és mást szeretnénk az élettől mindketten. Pokoljárás volt, nem mondom. Hiszen nem válni nehéz, hanem az ezzel járó érzelmi lezárás, ami hosszadalmas és fájdalmas. Azóta is folyamatosan kiröhögöm, ha valaki azt mondja, hogy "sebaj, ha nem működik, elválunk"...Na persze, mintha ez érzelmileg ennyire egyszerű lenne...
Újra boldogan
Bár így esett a történet, hamarosan rám talált a boldogság újra...mintha kicserélték volna az életemet. A felhőkben érzetem magamat, de már nem a rózsaszín ködös boldogság, hanem a reális, hétköznapi boldogság. Amit már nem a kislány mesékből látunk, hanem a felnőtt életben..közös kassza, közös nyaralások, építkezés, gyermektervezés...minden alakul, szépen és biztosan, gördülékenyen, tervezve, de akár tervek nélkül is... Még a nyaralás alatti bowling és kondizás is olyan egyértelmű két pihenés között, mert végre egy irányba haladunk és ugyan azt szeretnénk az apró, de a meghatározó dolgokban is. Igen, ez már működhet...Kitarthat a szerelem egy életen át... és akkor jött sokk..megkérte a kezemet.
Sokkolóan boldog időszak kezdete
Egy válás és tönkrement házasság után valahogy érzelmileg kicsit változik a dolog az emberben. Így az esküvőhöz is teljesen másképp áll hozzá. Keresgéltem a neten, de kb annyit találtam, hogy illik vagy nem illik a fehér ruha... Kiborultam... Kit érdekel? Azt veszek fel, amit akarok! De ki foglalkozik az ilyenkor lejátszódó érzelmi hullámvasúttal és sokkoló gondolatokkal? Oké, gondolom a pszichológus, de azért megőrülni már csak nem fogok... Egyszer már volt esküvői őrület és abból már nem kérek újra az biztos.
Szóval, megkérte a kezem..ott ültem az étteremben, valami hihetetlen szép helyen, csinosan, kezemben a várva várt koktél..és megtörtént. Feltette a kérdést...Nem számítottam rá, nem is mertem rá gondolni, hogy ez a nap újra elérkezik. Annyira félelmetesnek tűnt, hogy fejemben inkább a nemre voksoltam volna, de semmi értelmes indokom nem volt rá, hogy miért tegyem ezt...csak a félelmeim.
Adott egy csodás pillanat, amire minden nő vágyik..Nekem adott több ilyen pillanat az életben, mégsem érzem magam szerencsésnek..csak a félelmeim miatt. Egy idióta vagyok az biztos, hiszen jobbat nem is kívánhatnék..Azt hiszem mindennek az oka a félelem és korábbi csalódás mértéke.
Hogyan tovább?
Először is, szerintem annak, aki egy cipőben jár most velem és második házasságára készül, tegye rendbe magát érzelmileg. Egyszerűen nem lehet félelmekkel újra házasodni, hogy most akkor megint mit rontunk el. Ha kell idő ehhez, akkor azt beszéljük meg a párunkkal, őszintén, mint két felnőtt ember!
Nem kellene egyből arra gondolnod, hogy most akkor milyen lesz az az esküvő. Ne stresszeld magad azzal, hogy megpróbálod kitalálni, hogy csak polgári legyen vagy valami más. Ne gondolkozz a ruhán. Először is érzelmileg legyél rendben! Rengeteg kérdés kavarog majd a fejedben, folyamatosan, kattogsz..de csendesítsd el... Hiszen boldog vagy! Próbáld meg ezt élvezni és nem mással foglalkozni. Most foglalkozz magaddal! Figyeld magadat, lazíts. Zárd ki a környezetedet, még a családodat is. Ne foglalkozz azzal, hogy kinek mi a véleménye...Nem kell azonnal posztolni a facebookra..nyugalom. Semmi sem kötelező, hiszen felnőtt vagy és szabadon döntesz mindenről. Így a te döntésed az is, hogy ezeket a pillanatokat hogyan éled meg. Meghitten vagy a nyilvánosság előtt. Ha feszélyez valami, egyszerűen NEM KELL megtenned. Ez arról szól, hogy kaptál egy második esélyt. Élvezd egy picit.
Olvass egy jó könyvet, hallgasd a kedvenc zenédet..élvezd az őszi napsütést, hallgasd a madarakat. Csendesedj el és akkor meglátod a valóságot most is...hogy boldog vagy! Ez pedig nem másnak köszönhető, hanem magadnak, Te döntöttél így, hogy boldog leszel. Ezért vállaltad a válás terheit, az újrakezdés megpróbáltatásait, mert hittél ebben, hogy most jobb lesz. Megteremtetted magadnak ezt az életet. Nézd reálisan! Tetszik ez az élet? Vannak nehéz időszakok, mint mindig, de tudnál mást elképzelni?Mármint olyat, ami a párodon múlik? Mindig lesznek nehézségek..munka, család, hétköznapi dolgok...de ha ezeket nem számítod, boldog vagy? Ha igen, akkor pedig kapaszkodj bele ebbe az érzésbe és élvezd!
Minden ki fog alakulni
Mindig minden változik, mi is és a környezetünk is. Zavarban vagyunk az újra házasodás kérdésétől. Nem csak te/én, hanem mindenki..szülők, család..barátok...Hogyan álljanak ehhez...illik örülni vagy nem..vagy annyira nem..? Ki tudja..Nálunk jobban úgyse lesz senki zavarban:) DE miért vagyunk zavarban? Mert merünk boldogok lenni? Mert merjük vállalni a felelősséget, hogy igen elrontottuk egyszer, de most újra megpróbáljuk a hozott tapasztalatokkal? Hogy lezártuk a múltat és képesek vagyunk túllépni rajta? Jesszus, ne már! Merjünk Önmagunk lenni és felelősséggel vállalni az életünk döntéseit! Érezni fogod ennek terhét, hogy mit kockáztatsz. Tudod már mit jelent rosszul dönteni az életedről... De tudod, hogy mit akarsz? Nem? Akkor sürgősen gondolkozz el rajta és tessék ezt szavakba önteni a párodnak. Ha pedig tudod, és pároddal is ez egyezik, akkor pedig ne állítsa meg semmi a boldogságotokat!
Tanácsok, újrakezdőknek összegezve:
- Lazíts és merj boldog lenni!
- Tudd, hogy mit akarsz az életedtől!
- Merj felelősséget vállalni a döntéseidért, az újrakezdésért is!
- Beszélgess pároddal, mondd el a terveidet és hogy mit érzel!
- Lásd a buktatókat és számolj vele..mert lesznek..mindig vannak
- Kezeld lazábban, merj szeretni és elfogadni
- Hidd el, hogy szerethető vagy és valaki igenis elfogad olyannak, amilyen vagy!
- Ne hidd el, hogy most más lesz! Tegyél érte, hogy más legyen!
- Ismerd meg igazán önmagad és a párodat még a házasság előtt, ha ez még nem történt volna meg
- Merj nemet mondani, ha úgy érzed, ez a helyes...
- Ez a Te életed, Te irányítod és Tőled függ a boldogságod!
